Monitorizare de presă

Căutare

Cuvânt cheie

Organ:

Tematica:



Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 2005
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: editoriale
Autorul articolului: Szilágyi Aladár
Titlul articolului: Mi kerül a számlálóba?
Numărul fotografiilor: 0
Acces online: https://archivum.erdelyiriport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=206


Egyaránt trivialitásnak, elkoptatott igazságnak tűnhet, ha megállapítjuk: nincs új a Nap alatt, avagy ha kijelentjük: bármi és annak az ellenkezője is előfordulhat a román belpolitikában.

Vegyük például az RMDSZ (és más nemzetiségű tömörülések) által kidolgozott kisebbségi törvénytervezet körüli huzavona legújabb fejleményeit. Adott a kormánykoalíció, két nagy és két kisebb formáció laza, egyre lazább, már-már szétlazuló kormányzási paktuma. Az egyik kisebb kormánytényező – esetünkben az RMDSZ – elkészített egy jogszabályjavaslatot, többek között saját tagsága üdvére és védelmére. Miután nem kis késedelemmel, jól-rosszul az érintett nyilvánosságot is bevonta az előkészítésbe, és sokak elvárásait alulmúlva véglegesítette a maga változatát, azt további átgyúrás végett a koalíciós partnerek elé terjesztette, majd újabb „finomítások”, egyoldalú engedmények után a három koalíciós partner is áldását adta a tervezetre. Az RMDSZ immár kormányjavaslatként terjeszthette azt a parlament két háza elé.
Nem áll szándékomban olvasóinkat untatni annak felidézésével, hogy mi történt ezután a parlamentben: mintha a kormánypártok honatyáinak egy része titkos ad hoc koalíciót kötött volna egyszeri (?) alkalomra az ellenzékkel, saját kormánybeli szövetségese, az RMDSZ ellenében.
Mint a napokban kiderült, legújabban a Demokrata Párt jeleskedik abban, hogy útját állja a kormányszinten immár általa is elfogadott, tehát a saját javaslatának is tekinthető törvénytervezetnek. A demokraták parlamenti frakciója valamikor megbízta Valeriu Tabără képviselőt, hogy úgymond, készítsen jelentést az RMDSZ tervezetéről. Akár amiatt is akadékoskodhatnánk, hogy mi a fenének kell „jelentést” készíttetniük egy általuk már az elsőtől az utolsó betűjéig ismert, a pártjuk miniszterei által is elfogadott szövegjavaslatról. De nem tesszük, elvégre minden parlamenti csoportnak szíve joga ragaszkodni az „alapos” munkához. Csakhogy az a tény, hogy éppen a Funar-utód Tabărának, a szélsőségesen nacionalista Román Nemzeti Egységpárt demokratává szelídült egykori elnökének szakértelmét vették igénybe a kisebbségi törvény véleményezése érdekében, előre vetíti, hogy éppen a javaslat elvetése végett kapta a megbízatást.
A demokraták nagyon is tisztában voltak azzal, hogy mi lesz az eredménye a Tabără-féle jelentésnek, azzal is, hogy Tabără kimondja azt, amit más, européerebb kollégájának nem illene kiejtenie a száján: a DP-nek nem szabad megszavaznia a tervezetet! Az már csak színezi a dolgot, hogy Tabără olvasatában fennáll Románia autonóm területi egységekre való felosztásának a veszélye, az is, hogy bekövetkezhet a teljes körű kisebbségi nyelvhasználat pokolbéli állapota, mely hátrányos megkülönböztetésben részesítené az államapparátus hivatalnokait: arra kényszerítené őket, hogy nyelvtudásukat gyarapítsák. Tabără nem utolsósorban azért kongatta meg a vészharangokat, mert rádöbbent, a törvény aláásná az egységes nemzetállam eszményi státusát, s rágondolni is szörnyű, nemhogy kimondani: elvezetne a kisebbségek társnemzetekké emelkedéséhez, a kulturális autonómia pedig végveszedelembe sodorná az országot.
Nincs min csodálkoznunk. Szörnyülködnünk, felháborodnunk sem érdemes. Megállapíthatjuk a drámaköltőt parafrazálva: csak azt adhatják, mi lényegük. Legfeljebb az okozhatna nem kis meglepetést, ha végre tiszteletben tartanák az „aki a-t mond, mondjon b-t is” politikán kívüli imperatívusát, ha a politikai ígéretek betartása általános gyakorlattá válna Romániában. A szavahihetőség hiányának következményeit legfeljebb az enyhítheti némiképp, hogy a kedves szereplők – pártállásuktól, színezetüktől függetlenül – politikai fenyegetéseiket sem szokták igazán betartani…
Az egészben az a legszomorúbb, hogy fogcsikorgatva szerzett, imilyen-amolyan kicsikarásaink mindinkább fogyatkozó, kicsi akarásokkal párosulnak. Nem a „mindent akarásunkkal összeadott semmi engedmény” kerül együtt a számlálóba, nem azok summáját kettővel elosztva születik a felényi, középarányos kompromiszszum. Nem, nem mindent, hanem már indulásból keveset akarunk, hiszen úgysem adják meg a „sokat”, hiszen ha „sokat” kérünk, esetleg szóba sem állnak velünk, s mi magunk eleve kudarcra ítéljük a törekvéseinket. A kevés plusz a semmi osztva kettővel, az annyi mint nagyon kevés. Aritmetikusaink talán már észre sem veszik, hogy esetleg a kevesünk mellé a „számlálóba” akár több semmi is kerülhet. A kevés és a sok semmi középarányosa pedig már szinte a nullával egyenlő.

  • Despre baza de date

Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.

În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.

Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize.